Éger László 2003. január 30-án írta alá szerződését a DVSC-hez. A debreceni szurkolók hamar szívükbe zárták a Dunaferrből érkezett védőt, aki az eltelt több mint három és fél esztendőben számos emlékezetes csatáknak volt részese. Megszokhattuk, hogy labdarúgónkat rendszeresen külföldi csapatokkal hozták hírbe, ám ennek ellenére a 73-as számú mezt viselő játékos Debrecenben maradt. Egészen mostanáig, hiszen mint tudjuk, a spanyol másodosztályú Polideportivo Ejido – egyelőre – egy évre kölcsönvette középső védőnket. Éger László augusztus 16-án, vagy 25-én kel útra, azaz közeleg a búcsú pillanata. A klubváltás kapcsán a válogatott labdarúgó konkrét időpontot továbbra sem tudott említeni, és mint fogalmazott: örül a lehetőségnek, de fájó szívvel hagyja maga mögött Debrecent.

- A spanyolok azt szeretnék, ha már jövő hét csütörtökön, a válogatott meccs után kiutaznék, ám a két klub által megkötött szerződésben augusztus 25-e szerepel. Korábban Szima Gábor is úgy nyilatkozott, hogy a nemzetközi szereplés kimenetelétől függetlenül ragaszkodik a dokumentumban rögzített dátumhoz, ebben az esetben a Vasas elleni meccs időpontjában még itthon leszek.

- Pályára is lépsz?

- Ez nem rajtam múlik. Egyébként mától ismét Debrecenben tartózkodom, ugyan úgy edzem, mint a többiek, így akár szerepelhetnék is, de ha indulnom kell, akkor nincs mese, útra kelek. Mindenesetre én úgy készülök, hogy még a DVSC-vel vagyok, de azt hiszem, ez a kérdés hamarosan, akár már a mai napon eldőlhet.

- Több, mint három és fél év elteltével váltasz csapatot. Milyen érzésekkel távozol Debrecenből?

- Fájó szívvel hagyom el a Hajdúságot, hiszen hamar befogadtak a szurkolók, úgy kezeltek, mintha tősgyökeres debreceni lennék, és ezt éreztették is velem. Biztosan vannak olyanok is, akik nem szerettek, de ez így van rendjén. Gyakorlatilag csak kellemes pillanatok jutnak eszembe, például amikor Szentes Lázárral az UEFA Kupában meneteltünk, de a Hajduk Split és a Manchester United elleni mérkőzések is örök emléket jelentenek, ezeket a meccseket nem lehet elfelejteni. Egyetlen negatívum a Rabotnicski elleni Bajnokok Ligája-selejtező volt.

- Visszatekintve, úgy alakultak a Debrecenben eltöltött évek, ahogyan arra előzetesen számítottál?

- Amikor Szima Gáborral megállapodtam abban, hogy a DVSC-ben folytatom, jó Magyar Kupa-szereplést remélt, és mi nem okoztunk csalódást. A következő évben nem tudtuk megnyerni a bajnokságot, később viszont kétszer is sikerült. Úgy gondolom, összességében megvalósult, amit a vezetők elterveztek. Az egyetlen kivétel a már említett Rabotnicski-párharc volt.

- Ha úgy adódna, visszatérnél a Lokiba?

- Ezt a kérdést már a Debrecen TV-ben is feltették nekem, akkor is az volt a válaszom, hogy Magyarországon vagy a DVSC-be, vagy Paksra térnék vissza. Máshova nem szívesen mennék, és nem is fogok.

- A távozás küszöbén az utolsó kérdés nem is lehet más, mint hogy mit üzensz a debrecenieknek?

- Nagyon szépen köszönöm azt a szeretetet, amivel megajándékozták a csapatot, és személy szerint engem is. Az együttesünk nem érhette volna el a sikereit, ha nem kapjuk meg a drukkerektől azt a támogatást, amelyben hétről-hétre részünk volt. Biztos viszontlátjuk még egymást!