fotó: Reuters

Omar Bravo (19) a 75. percben szerezte meg csapata második gólját, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte a három pont sorsát

MEXIKÓ – IRÁN 3-1 (1-1)

Helyszín: Nürnberg
Nézőszám: 45 000
Játékvezető: Roberto Rosetti
Asszisztensek: Cristiano Copelli, Alessandro Stagnoli (olaszok)

A KEZDŐCSAPATOK:

MEXIKÓ	IRÁN
1 O. Sanchez	1 Mirzapur
4 Marquez	4 Golmohammadi
16 M. Mendez	13 Kaebi
5 Osorio	20 Nosrati
14 Pineda	5 Rezaei
3 Salcido	8 Karimi
8 Pardo	2 Mahdavikia
6 Torrado	6 Nekounam
9 Borgetti	14 Tejmurjan
19 Omar Bravo	10 Ali Daei
10 G. Franco	9 Haszemjan
Szövetségi kapitány:	Szövetségi kapitány:
Ricardo LaVolpe	Branko Ivankovics

Gólszerző(k): Bravo (28.), Golmohammadi (36.), Bravo (75.), Zinha (79.)
Csere: Franco helyett 7 Zinha (46.), Torrado h. 23 L. Perez (46.), Borgetti h. 17 Fonseca (52.), Karimi h. Madanchi (63.), Noszrati h. Borhani (81.)
Sárga lap: Torrado (19.), Nekounam (55.), Salcido (91.)

A MÉRKŐZÉS STATISZTIKÁI:

MEXIKÓ		IRÁN
4	Lövések kapura	5
7	Lövések összesen	7
25	Szabálytalanságok	21
6	Szögeletek	5
1	Lesek	2
2	Sárga lapok	1

A találkozó előtt Ricardo Lavolpe mexikói szövetségi kapitány okozott némi meglepetést azzal, hogy Oswaldo Sanchezt a kezdőcsapatba nevezte. Az első számú hálóőr ugyanis szombaton tért vissza Mexikóból édesapja temetéséről, de vállalta a mérkőzést, így a közép-amerikaiak legerősebb összeállításukban futhattak ki a Frankenstadion gyepére. Az iráni szakvezető, Branko Ivankovic nem számíthatott Szattar Zaréra: a térdsérülést szenvedett védő számára véget ért a világbajnokság, helyére a Bochum középpályása, Moharram Navidkia kapott meghívót a tornára. Az irániaknál a csapatkapitány, mellesleg 109 találatával minden idők legjobb válogatottbeli gólszerzője, Ali Daei újabb rekordot döntött: 37 esztendősen és 82 naposan hazája legidősebb válogatott játékosa lett.

A találkozó enyhe mexikói mezőnyfölénnyel kezdődött, köszönhetően annak is, hogy Borgettiék három csatárral és négy középpályással álltak fel, míg az ázsiaiak hamar visszazártak és gyors ellentámadásokkal kísérleteztek a széleken Mahdavikia és Karimi révén, egy darabig meglepő sikerrel. Néhány iráni lehetőség után azonban a mexikóiak fölénye már helyzetekben is megmutatkozott, és a 28. percben kis szerencsével a vezetést is megszerezte a Lavolpe-legénység. Csakhamar azonban az irániak is betaláltak, és a félidő hajrája már egyenlő erők sok hibával tarkított küzdelmét hozta.

A mexikói kapitány is érezte, hogy esélyesebbnek tartott csapatának többet kell tennie a győzelemért, így kettőt is cserélt a szünteben. Hat perccel később aztán valószínűleg meg is bánta mindezt, hiszen Jared Borgetti megsérült, őt is le kellett hozni, amivel nagyjából ki is merültek Lavolpe variációs lehetőségei.

Ez aztán meg is látszott a mexikóiak játékán: hiába kerültek ugyanis egyre nagyobb fölénybe, valamirevaló helyzetet nem tudtak kialakítani. Az irániaknak viszont minden erejét lekötötte a szervezett, fegyelmezett védekezés, az elöl őrlődő Ali Daei támogatására már nem futotta részükről, így jóformán valamirevaló támadást sem vezettek.

Már-már úgy tűnt, Mexikó kénytelen lesz megelégedni egy ponttal, de Mirzapur kapus és Rezaei megkönyörült a közép-amerikaiakon, Omar Bravo pedig könnyelműségüket kihasználva megszerezte második találatát is. A gól kissé meg is zavarta Iránt, így egy végre hibátlan támadás végén Zinha meg is duplázta a mexikói előnyt.

Az utolsó tíz percben az ázsiaiak még megpróbálkoztak a szépítéssel, ám a javarészt átbekkelt első harmincöt perc után már nem tudtak felpörögni, Marquezék pedig esélyt sem hagytak nekik a szépítésre. Mexikó így kis szerencsével hozta a kötelező győzelmet, de maradéktalanul elégedettek nem lehetnek a mutatott játékkal.